Enquila

Ma így nem sokkal éjfél után - amikor is már korán van, mint tarja a mondás, hiszem éjfélig még nincs késő utána meg már korán van, így minek lefeküdni - gondoltam előhozakodom a tegnapi kis eseményemmel, amit kifejezetten a nap clou-jának tartok - és itt megint közbe szúrnám, hogy hozzám szükséges lesz értelmező szótár, mert kedvelem a nehéz és kifejező, sokatmondó, intelligens szavakat -, amikor is a metrón utazva megláttam egy  idősebb hölgyet beszállni a szerelvénybe, akinek átadta a helyét egy fiatal srác. Miután a srác megkocogtatta a nénike vállát és leültette, a továbbiakban állva utazott. Én magamban nagyon jót vigyorogtam, bár a magamban részben nem vagyok biztos, és néztem a jelenet miden egyes mozdulatát, majd a végén kedvességből és elismerésem megmutatása képpen rámosolyogtam az udvarias utasra, aki ezt elég félreérthetően flörtnek tekintette, mert onnantól kezdve le sem akadt a szeme rólam. Itt megkérdezheti az olvasó, hogy vajon helye volt-e az úriember, vagy, hogy én helyes vagyok-e, de biztosítanom kell önt, hogy nem volt egyikünk sem az. Bár itt az önértékelés egy újabb fejezetébe csöppennék bele, amit máskorra tartogatok.

Az utazás összegzéseként, konstatáltam, hogy vannak még udvarias emberek, akik tudják az illemet és nem szégyellnek használni azt. Valamint vannak, akik igencsak megdöbbenek ezen a konvención, ami már-már kimegy a divatból.

És az érdekes jelenethez szeretnék elmesélni és ajánlani egy sorozatot a kedves olvasónak, aki remélhetőleg nem veti meg a jó filmeket sem. A sorozat a „How I Met Your Mother”  címet viseli és véresküvel tett ígéretem teszem , hogy erről lesz még – és nem is kevés, sőt valószínűleg Dunát rekesztő – szóáradat, mivel ez a kedvenc sorozataim top5 listáján helyet foglaló szerencsés első helyezet. Remélem ezzel már felkeltettem az érdeklődést és visszanéz még hozzám a későbbiekben. A lényeg, a lényeg, hogy ebben a sorozatban egy férfi lefutotta, minden előkészültség nélkül a maratont , ami, mint tudjuk 42 km hosszú. A futás nagyon jól sikerült neki, viszont a következő órákban nem bírta megmozdítani a lábát, így a metrón ülve az idős hölgynek, a terhes nőnek, és a mankós fiúnak sem tudta átadni a helyét, holott a nyakában lógott a maratoni érem. Elmesélve lehet, hogy nem de a tv előtt ülve hasat rengető humoros jelenet volt ez és remélem így már érti az olvasó, hogy a délutáni jelenetet miért találtam annyira viccesnek és hogy miért kellett akaratlanul is vigyorognom rajta.

 És itt a kép, amikor a lábait nem tudta mozdítani és leesett a székről, miközben megpróbált felállni. xD