Enquila

Tehetségkutató néven fut a dolog, de mi is ez valójában? Egyértelműen egy fantasztikus zenei műsor. Illetve ez nem igaz, mert a válogatás inkább hasonlít egy stand up comedy-re xD Itthon anyummal mindig azt szeretjük legjobban nézni, amikor még csak a válogatást mutatják, mert aznap garantált a jókedv. A mostani 4. évad nagyon elnémetesedett. Néztem a német adást is, és ez arra hasonlít leginkább, de nem baj, mert az animációk egyenesen fergetegesek voltak a castingon. Mikor valaki egy népdalt énekel és a képbe beúsznak a bárányok, hát az már valami. Azon csodálkozom igazán csak, hogy ez már 5 éve megy és még mindig akadtak olyan - most jön a sok csúnya jelző, amit nem tűr a net -aki, azt hitte tud énekelni 2 oktávnyit is... vagy hogy is volt ?

Most viszont már javában benne vagyunk a döntőkben és élvezhetjük a csodálatos hangú énekesek 2 perces produkcióit. Nekem személy szerint egyik kedvencem volt az első kieső a 10ből, a kis "buzika" Balogh Imre. De szerintem csak azért volt szimpi, mert úgy nézett ki, ahogy xD Én kifejezetten szimpatizálok a melegekkel. Sokan leszólnak emiatt, de meglehetne érteni, mert hát én sem a férfi-férfi kapcsolat ágyjeleneteit preferálom, meg nem az olyan nyálgépeket, akik nyávognak, hogy "jhajj én olyan meleg vagyok és imádom a rózsaszínt és én vagyok az isten, aki férfi is, de még ízlése is van", nem, nem ezeket, a nevén nem nevezett szemüveges nagyképű stylist-ot sem szeretem. Én csak úgy érzem ők is emberek és rájuk jellemző képi világgal, ízlésvilággal rendelkeznek, amitől szimpatikusak lesznek. Na de bocsi, akkor vissza a témához. Tehát megasztár. Most 8-an vannak és hát ugye valljuk be elég jó énekesek, de szerintem nem az igazi a műsor. Túl, túl, és hát igen, túlsagosan is profi az egész műsor. Csak dicsérik őket, szépen énekelnek, megtanulják a szöveget, nekem hiányzik az ami még a 2. évadban benne volt, a "hol van a fületek" , "nekem ez nem jött át" - hát hol maradtak ezek. Ezektől volt igazi a műsor, hogy voltak jók, meg rosszabbak, de most csak egy ilyen szeretni való csapat (Én nem szeretek mindenkit, sőt a többségét nem) van.

Kicsit belegabalyodtam abba, amit írni szerettem volna, ezért most videót ajánlok, egy kis megemlékezés-szerű egyveleget az előző megasztárokból:Például, a mi korosztályunk, ahogyan észre vettem, kifejezetten nem szeretik Szabó Lesliet, de én nagyon bírom. Egy szál gitárral énekli a saját dalait =) Nem is tudom melyiket kéne ajánlanom, mert nekem sok kedvencem van tőle, de hát akkor legyen a klasszikus 2 perc csak a világ. Na jó ez lett volna, de youtubeon nincs meg rendesen ... Lesz másik. És ennek a szövege is annyira jó. Érdekes. Nem lehet engem lebeszélni erről a zenéről. Jó itt nem arra kell gondolni, hogy bele vagyok zúgva, mert megy nálam a rock, mert a változatosság, de ez valami, ezt szeretem. Szabó Lesliet kifejezetten jó esőben, sötétben, magunkban hallgatni. ( a videóba kicsit bele lehet tekerni az elején ) És akkor amit most nem linkelek de mindenki figyelmébe ajánlom,  Bálint Ádám Sikidim előadását, tehát aki röhögni akar (vagy, ne adjon az Úr szereti xD) nézze meg. Vagy Torres Dániel, akire Soma mama olyat mondott hogy sírtam a röhögéstől. Vagy Eszter, mert az elefántos dal, felér a rózsaszín kicsi pónimmal meg a HSM-mel, jó bocsi nem akarok senkit megbántani, nem akarok szarkasztikus lenni (de akarok xD).

Jah igen és ami még eszembe jutott. Ami figyelemre méltó: Till Attila !!! Ájj, ájj, emberek, hát Tilla az igazi megsztár, hisz ő mindig ott van a képernyőn. Imádom, ahogy mozog, mint valami keljfeljancsi imbolyog és ahogy mutogat xD

Kedves olvasó, a mai nap úgy éreztem konkrétan kifolyok a szemem a gödréből. Pont mint a Balcsi kellemesen fekete iszapja a déli parton..., miként az kicsússzan ujjaink közül, épp úgy éreztem a szemem állapotát is ma. Ez egy nagy felkiáltójel, hogy más ne tegyen olyat amit én tettem. Ne tartsd nyitva a szemed sokáig. Komolyan mondom egy kis gépezéstől meg olvasástól annyira elfáradt. Na mindegy... De akkor is! Áááá... Ez nagyon kellemetlen. Témaváltás. Na ki a nagymester? Egy blog sok mindenről szólhat. Leírhatja a blogger, hogy mennyire utálja vagy éppen mennyire szereti az életét. Politizálhat is. Elmondhatja a véleményét a média világáról. A társadalmi helyzetről. És a többi, és a többi. De egyesek... Na igen, vannak olyanok akik magukról írnak. És nem kis szerénységgel. Kedvenc bloggerem Barney. aki emlékszik, hogy ki az, az tegye fel a kezét/melső végtagját/mancsát/patáját <- jól van na, népes az olvasó táborom. xD Nem röhög! Köszi ... Na hol is tartottam? Jahp, igen, a végtagoknál, tehát akiknek egyik sincs a felsoroltak közül az tegyen fel valami mást. Lehetőleg ne egy kérdést, bár ha jó a kérdésfeltevés, talán válaszolok is rá a következő bejegyzésben. Igen, tehát Barney. Na ő egy fenomenális személy. Róla mesélni sem lehet, csak ha ismeri őt az ember a sorozaton keresztül. Ezért ma belinkeltem egy videot, amit mindenképpen meg kell néznie a kedves olvasónak, mert ha nem... Nos akkro nem látja, ez magányügy ugyan, de nekem fontos, hogy ismerjétek a blogolós példaképem xD Na ma felmondtak a humorgyárban, úgy hogy mára ennyi. Pusszancs

Tehát ott van a reggeli rádióműsor, - amihez mellesleg nem kell korán kelni, hisz a mai rohanó világban amúgy is a műsorszórás előtt kell kelni, ha kész akar lenni az ember és el akar jutni dolgozni… - melyben előveszik a legérdekfeszítőbb híreket. Legutóbb, amit hallottam elég nagy altáji – nem kell félreérteni, a hasamról van szó – fájdalmakat okozott. Egy, talán japán, orvos lefejelte a betegét. Műtét közben. A beteg ugyanis felébredt az altatásból és az orvos úgy megijedt, hogy lefejelte. A műsorhoz ezek után a érkeztek sms-k a témával kapcsolatban: „kit és, hogyan kezelt az orvosa, ami nem volt éppen szokványos. Egy-egy példa emlékezetből. „Az orvos levetkőztette a barátnőmet derékig, majd megvizsgálta a torkát” vagy „Kaptam egy gyógyszert egy ismerősömtől hasbajra, és mikor mentem a gyógyszertárba kikérni ezt a medicint, azt mondta az apotéka, hogy nincs is ilyen gyógyszer. Mondtam neki, hogy ne vicceljen, erre ő kibővítette a keresést, végül kiderült, hogy ez egy tehén (állat) gyógyszer, amit a tehenek azért kapnak, hogy több tejet adjanak” vagy „Cisztám volt a gerincemen, de a hülye műtőssegéd a hátamra fektetett és mikor a doki megérkezett csak ennyit mondott: Innen is kezdhetem, csak egy kicsit tovább tart és nehezebb lesz”

Ugyancsak az ausztrál-visszajön-hozzád-a-banán-alakú-kis-vacak-játék nevű műsorban taglalták az esetet, melyben egy amerikai fickó beperelt egy céget, mert a mikrohullámú sütőhöz adott használati utasításban nem szerepelt, hogy macskát nem lehet beletenni. A pert megnyerte. Hülye amerikaiak. No comment. Na, ezt próbálja meg nálunk valaki. Kettős lábbal rúgnák ki a bíróságról,d e nem, nem politizálok.

Na jó most hirtelen témát váltok, mert eszembe jutott valami. A mikro’val esett meg, hogy… Történt egyszer, hogy valaki a mikro szigetelés megvizsgálásának módját mesélte, miszerint be kell tenni egy mobiltelefont és elindítani a kütyüt. Anyu vállalta a kísérletet, de csak elindítás nélkül. Na betettem a mobilkészüléket. Ugye milyen rendes szülő – biztosan a z olvasó is ilyet szeretne. Na tehát, fogjuk a mobilt, bepasszoltuk a dobozba és rácsuktuk az ajtót, majd a saját telefonomba bepötyögtem a másik számát és vártam a csodát. Na rákkeltő-e nagyon a konyhai cuccos, vagy csak kicsit? Félelmetes és vicces egy csoda volt. Na akkor persze meglepődtem, most csak vicces. Na tartom a fülecskémhez a mobilt és hallgatózok bele, és közben anyummal tovább beszélgetek. A telefon kicsöng. Egyszer. Kétszer. Anyuval beszélgetek. A mikroban semmi zaj, semmi fény. Harmadszor is csörög. Na most lehetne örülni, hiszen ez azt jelenti, hogy jó a szigetelés és a kütyü csak kicsit és nem nagyon életveszélyes xD De nem. A harmadik csörgés után felvette a vonal másik végén valaki a telefont. Egy férfi. Egy férfihang szólt bele. –Halló? Na erre én meg jól megijedtem és sietve lenyomtam a piros – na jó újkorában piros – gombot. A mikrohullámú sütőt hívtam. És egy férfi vette fel. Hülye tyúk. Tárcsázni sem tudsz?! Álltam anyu arcát fürkészbe bamba arccal a konyhakövön és benyomtam a zöld gombot. Ez a gomb az újrahívás! Na tehát újrahívás. Pasi sehol. A mikroban viszont elkezdett villogni a másik kis bigyó. Az ajtó mögül tisztán hallottam Beethoven IX. szimfóniáját. Na erre varjatok gombot!

Én varrtam. A tudományos magyarázat valószínűleg az, hogy a telefonhálózat valamit bakizott és félrekapcsolt a cuccos. De mindenki gondoljon amit akar. Nekem nagy élmény volt, annak ellenére, hogy a sütő nem zár jól, és nagy a rákkeltő hatása. De ma már minek nem az? Egyen meg a kedves olvasó egy kekszet akár – na jó, kis költői túlzás, de majdnem igaz… Mikrora visszapillantva: Truth story Ez Barney-tól egy beszólás, mert hát Barney-t szeretjük. (How I met…)

Ha visszafordulsz az úton, már nem járhatod be ugyanazt az utat, hiszen megváltoztattad. És a visszaúton a jobb a bal, a bal pedig a jobb oldal lesz.

Azt hiszem filozófia babérokra török. Orosz. – Na, mai napunk „legbetegebb poénja” címet viselő beszólása is megszületett. Ha már ennyire filozofikusan kezdtem, akár hányhatnánk is egy hátra szaltót (vagy a cigánykereket hányják?) és belekukkanthatnánk a bulvárba. Be lehetne vezetni a heti egy „bulvárvélemény b íme” rovatot. Próbáljuk ki! Kezeket fel! Nem kell tolongani. A kedves olvasó is leteheti a kezét. A gép előtt ülő, feltett kezű emberek furán mutatnak, bár talán még nem késő ásításnak és nyújtózkodásnak álcázni. Na, ez vagyok én: tovább taglalom, hogy tenni kéne valamit, jelen esetben azt, hogy el kéne kezdeni az írást, mint amennyit valójában is írok. Éljen! A mai világ amúgy is erről szól. A nemmondjukkianevét televízócsatorna nemmondjukkianevét műsorában is: „ Gerorge Clooneyval mélyinterjút készített a nemmondjukkianevét műsor külföldi tudósítója” <- Na ezt szorozzuk be ezerrel, mert ennyiszer harangozzák (egy magas férfi, de nem, nem célozgatok) be a fenomenális, lélekemelő jelenséget a nemmondjukkianevét műsorban. Majd 3 reklám és egy rakás pléjmét lány mellei után, saját magunk is megnézhetjük a „mély” interjút:

- Gerorge Clooney, szia, hogy vagy? Voltál már Magyarországon?

- Köszönöm jól vagyok és még nem voltam, de szeretnék eljutni, úgy hallottam a ti országotok csodás.

Lehet, hogy sántít a dolog, mert George Clooney már volt ebben a „csodálatos” országban, de helyettesítsünk be valaki mást a mesés Hollywoodi sztárokból és a többi az stimmel.

Hát igen, ilyen a magyar média, vagy úgy egyáltalán a média általában. Bár nem minden műsorban. Ott van például a fél hetes hírek, ahol a rövid beharangozást követően, miszerint Géza bácsi macskája felmászott a fára, megnézhetjük a több, mint 5 perces riportot, melyben még a szomszédos országba emigrált Mari nénit is megkérdezik az esetről, hogy ugyan mit gondol már arról, hogy Géza bácsi macskája felmászott a fára.

Ha már (Homár – na megint dolgozik a poéngyár) a hírekről van szó, én jobban szeretem a reggeli rádióműsorban ( na jó, nem fizetnek a reklámért, de legyen), az ausztrál-visszajön-hozzád-a-banán-alakú-kis-vacak-játék nevű műsorban felkapott, megdöbbentő, vagy vicces híreket. Jajj de nyakatekert lett a mondat. De ezt majd egy másik bejegyzésben folytatom, vagy ahogy kedvenc sorozataim végén szokott lenni : tú bí kontinjúd – Nem, nem, a  „How I met …” végén nincs ilyen.

Szép jó estét a kedves egybegyűlteknek, azért vagyunk ma itt, hogy ezt a két embert ... Hopp elragadtattam magam.

A világon sok csodálatos dolog van, mint például az éjszakázás és a maratoni ébrenmaradás. Nagy művész baráti társaságommal esett meg, hogy összejöttünk filmezni, mondván, hogy minek körbeadni egy DVD-t, ha lehet együtt is nézni -  és milyen igaz ! <- felkiáltójel, már megint. Na így történt, hogy egybecsődültünk és attackot indítottunk a videótéka ellen. Ami 4 film bezsákmányolásával ért véget. Otthon ledobtuk magunkat a kanapére meg a fotelekbe. Eleinte szépen ülve. Ez este 11 fele kezdett megválzotni, akkor már egymás seggén, hátán, derakán feküdtünk. 4 film, nem semmi, de még a tv-ben is ment egy-egy jó film, és a videóra felvett Bérgyilkos a szomszédomról sem szabad elfeledkezni... Éjfél környékén panoráma tv nyílt nekünk egy vihar keretében.

Nagyon szeretem nézni a villámokat, ahogy a tökéletes feketeséget elszelik a fényükkel. Szeretk feküdni és bámulni a csillagokat. Szeretem hallgatni az eget. Hallgatni midnen egyes esőcseppet.

Na kis romantikus kitérő után, betettünk egy újabb filmet : Interjú a Vámpírral. Ez kötelező mindenki számára. Az orosz maffiózó barátaim úgy is kiderítik, ha a kedves olvasó semmibe veszi a figyelmeztetéseimet. Majd betettük a film folytatását a Lestat, a vámpír könyvként megírt Kárhozottak Királynője filmet. Itt negyed 4 tájékán elkövetem egy 5 perces ülve alvást. A lovak tudnak állva aludni, az oposszumok fejjel lefele, az embernek csak ennyi jut. Épp a barátnőm lábán hevertem, amikor is felébredt és át szeretett volna helyezkedni, és amíg én felkeltem róla, hogy mozogjon, ott ülve bealudtam. Az évszázad riposzja. Ilyeneket mondjuk kihagytam, hogy amíg valaki máson henteregten (pajzánok kíméljenek), adig ő folyamatosan mocorgott, hogy ne aludjak el xD

Végül a siker meglett 40 órát voltam egyhuzamban ébren, nem ittam kávét, és 7 filmet néztünk meg. Hagy halljam : hipp hipp hurrá

 Na akkor szép további estét minden kedves olvasómnak. Pusszantja önöket a gyík.

Éljen a demokrácia - mondta a csiga és kimászott a medve segge alól.

Ez nem kapcsolódik sehogyan sem a most következő bejegyzésemhez, de a fantáziám határtalansága remélem megragadja a kedves olvasót. Most szeretnék a közérdekében egy figyelmeztető kis irományt idepötyögni, mert az internetes veszélyeket csak akkor hiszi el az ember, ha saját maga tapasztalja meg. Bár jobb szeretném, ha más nem, nekem hinnének. Az újságok és a televízió tele van ezzel : "óvjuk gyermekünket az internet veszélyeitől" . És mennyire igaz. Az ember elrejti a nickneve mögé magát, kitalál egy új identitást és azt közli másokkal, holott mások sem biztosan önmaguk. A közhelyek közhelyek maradnak még egy barát szájából is, de a storyk egy ismerős szájából érdekesebbek, és viccesebbek, vagy elszörnyűlködtetőek. De ha nincs ilyen barátod, aki segítsen neked ezeket elkerülni, akkor olvass tovább és szakadni fogsz. Ha nem lenne vicces és máshogy álltam volna hozzá a dolgokhoz most lehet, hogy sírnivaló lenne az eset. A dióhéjakat kibővítem, asszem minimum feszítővas, de novellát sem akarok írni.

Megesett a következő: Felvettem msn-re egy, most legyen Ödön (szakad a poénfa) nevű fiút, mert azt hittem, hogy ő az, akin keresztül megtalálok valakit. Kor stimmelt, név stimmelt. Msn-n megszólított, én meg köszöntem neki, mikor rájöttünk, hogy egyikünk sem tudja a másikról, hogy kicsoda én elköszöntem, ő meg akadékoskodott, hogy akkor már ismerkedni sem szabad ? Én közöltem, hogy 7 év sok, de most amúgy sincs semmi kedvem az egész ismerkedősdihez. Majd frappánsam mondtam, hogy ha gondolja megadok neki egy jó kis pornóoldal címet, ahelyett, hogy engem zaklatna. Ő nem vette a poént és mezítelen képeket szeretett volna rólam. Még egy darabig így enyelgett velem, én meg hagytam hagy szórakozzon. Megkértem, hogy inkább a meztelen képet a barátnőjének küldje el i, merthogy van neki barátnője ... a pedofilok nem egyedülállóak =S első számú konklúzió ... de ő meg mondta, hogy jó, illetve nem jó, mert csak egy gépük van és közös így nem tudja neki átküldeni msn-n - na leszakad a pofám. Végül azt mondta, hogy megy, csak még adjam meg neki az oldal címét. És most a 17 éves korosztály figyeljen : "17 évesen én szégyelném, ha egyetlen egy poróoldalnak is tudnám a nevét", Ödön erre közölte velem, hogy egy hülye k'rva vagyok. Emberek... Remélem ti olvassátok a blogot, ha megtudnám, hogy valami kutya böngészi a blogom, azt hiszem a hideg frász kerülgetne. Jah tényleg, ha valaki megmondja nekem mi az a frász kap egy jó pontot.. Emberek (még1xi nekifutásra) ... remélem tanulságos voltam, mert megeshetett volna hogy tényleg kapok egy hímtagot a gépemre, ami asszem örök sokk lett volna nekem. Így viszont csak egy kis hasgörcs a sok nevetéstől ...

Mára búcsúzom és a csiga is üdvözletét küldi xD

Szép jó estét! Ma elég nehéz napom volt. Reggel az udvarlóm felébresztett egy sms-sel "remélem nem ébresztettelek fel, mit csinálsz" - "alszom" - éljen a kreativitás. A zenét már elkezdtem hajnalok hajnalán üvöltettni és szép lassan emberi alakot öltöttem xD, majd egy gyors villámmozdulattal még feljebb tekertem a hangerőt - újabb ikszdé xD

És most egy fenomenális kis anektoda. A szomszédban van egy aranyos lány, aki a kereszttestvérem és velük (ő meg a hugom) ültem le fagyizni. Lefagyasztottam a torkom, ezért gondoltam iszok egy kis meleg vizet, a kis vicces pedig sós vizet adott - emberek a sós víz szar és felkiáltójel ! <- Itt van látod? Majd mikor felálltam kiköpni azt a borzalmas vizet, a pici, drága, édes, aranyos rákente a fagyiját a kezemre csuklótól vállig! Üvöltenem kellet volna vagy idegeskedni, de anyira örültem, hogy végre történik velem valami, hogy szét szakadtam magam a röhögéstől xD És ez a normális. Gyakran megesik az emberrel, hogy nincs jó napja, sőt, hát mondjuk ki őszintén, hogy k*rva szar napja van és még ennek tetejébe megaláztatások is érik, és ilyenkor kéne, hogy jöjjön az aminek jönnie kell : az ember nevessen magán. Az önostrom olyan, mint ha az ember nevet magán, csak pont az ellenkezője. Na ezt jól megaszontam xD A lényeg, hogy ha elesel ne csak simán állj talpra, hanem közben csinálj egy cigánykereket is.

Azt hiszem baj van. A végén még túl sok intelligens megjegyzésem lesz, ami nem vet túl jó fényt rám... I'm surrended by idiots, 'cuz I'm an Idiot... lehet, ogy az örökérvényű önjelzőmet el kel hagynom, mert megérettem arra, hogy magamnak is tanácsot adjak ? Nem vagyok benne biztos, hisz a tanács tapasztalaton alakul, az meg még nincs ... Akkor erre tegyünk jeget. Így este felé oylan vagyok, mint, aki lábon járta ki az agyhalált.

Pusszantom a kedves olvasót egyenlőre

Ma így nem sokkal éjfél után - amikor is már korán van, mint tarja a mondás, hiszem éjfélig még nincs késő utána meg már korán van, így minek lefeküdni - gondoltam előhozakodom a tegnapi kis eseményemmel, amit kifejezetten a nap clou-jának tartok - és itt megint közbe szúrnám, hogy hozzám szükséges lesz értelmező szótár, mert kedvelem a nehéz és kifejező, sokatmondó, intelligens szavakat -, amikor is a metrón utazva megláttam egy  idősebb hölgyet beszállni a szerelvénybe, akinek átadta a helyét egy fiatal srác. Miután a srác megkocogtatta a nénike vállát és leültette, a továbbiakban állva utazott. Én magamban nagyon jót vigyorogtam, bár a magamban részben nem vagyok biztos, és néztem a jelenet miden egyes mozdulatát, majd a végén kedvességből és elismerésem megmutatása képpen rámosolyogtam az udvarias utasra, aki ezt elég félreérthetően flörtnek tekintette, mert onnantól kezdve le sem akadt a szeme rólam. Itt megkérdezheti az olvasó, hogy vajon helye volt-e az úriember, vagy, hogy én helyes vagyok-e, de biztosítanom kell önt, hogy nem volt egyikünk sem az. Bár itt az önértékelés egy újabb fejezetébe csöppennék bele, amit máskorra tartogatok.

Az utazás összegzéseként, konstatáltam, hogy vannak még udvarias emberek, akik tudják az illemet és nem szégyellnek használni azt. Valamint vannak, akik igencsak megdöbbenek ezen a konvención, ami már-már kimegy a divatból.

És az érdekes jelenethez szeretnék elmesélni és ajánlani egy sorozatot a kedves olvasónak, aki remélhetőleg nem veti meg a jó filmeket sem. A sorozat a „How I Met Your Mother”  címet viseli és véresküvel tett ígéretem teszem , hogy erről lesz még – és nem is kevés, sőt valószínűleg Dunát rekesztő – szóáradat, mivel ez a kedvenc sorozataim top5 listáján helyet foglaló szerencsés első helyezet. Remélem ezzel már felkeltettem az érdeklődést és visszanéz még hozzám a későbbiekben. A lényeg, a lényeg, hogy ebben a sorozatban egy férfi lefutotta, minden előkészültség nélkül a maratont , ami, mint tudjuk 42 km hosszú. A futás nagyon jól sikerült neki, viszont a következő órákban nem bírta megmozdítani a lábát, így a metrón ülve az idős hölgynek, a terhes nőnek, és a mankós fiúnak sem tudta átadni a helyét, holott a nyakában lógott a maratoni érem. Elmesélve lehet, hogy nem de a tv előtt ülve hasat rengető humoros jelenet volt ez és remélem így már érti az olvasó, hogy a délutáni jelenetet miért találtam annyira viccesnek és hogy miért kellett akaratlanul is vigyorognom rajta.

 És itt a kép, amikor a lábait nem tudta mozdítani és leesett a székről, miközben megpróbált felállni. xD

Na … Öhmm … Vagyitehát

Először is szeretném lefutni a szokásos kört és ismertetni szándékaimat az olvasóval – vagy mondhatnám, hogy „hé haver ez a pálya”, de gondoltam ez megfelelő lesz, ha persze önt sem zavarja  a magázódásom – amik a következőek lesznek: elsősorban közölni az olvasóval a véleményemet és világnézetemet. Persze ez nem jelenti, hogy nem találkozhat majd az idejáró eseménydús történetekkel, mert a tapasztalatszerzés és a véleménynyilvánítás szükséges és elengedhetetlen feltétele az esemény, a tapasztalat. Biztosíthatom önt, hogy itt nagyon sok érdekes és sokatmondó információ halmazzal fog szembesülni, bár az nem lesz se visszafogott, sem túlspirázott, sőt, és több, mint valószínű, hogy szókimondó és szórakoztató lesz.