Enquila

Tehát ott van a reggeli rádióműsor, - amihez mellesleg nem kell korán kelni, hisz a mai rohanó világban amúgy is a műsorszórás előtt kell kelni, ha kész akar lenni az ember és el akar jutni dolgozni… - melyben előveszik a legérdekfeszítőbb híreket. Legutóbb, amit hallottam elég nagy altáji – nem kell félreérteni, a hasamról van szó – fájdalmakat okozott. Egy, talán japán, orvos lefejelte a betegét. Műtét közben. A beteg ugyanis felébredt az altatásból és az orvos úgy megijedt, hogy lefejelte. A műsorhoz ezek után a érkeztek sms-k a témával kapcsolatban: „kit és, hogyan kezelt az orvosa, ami nem volt éppen szokványos. Egy-egy példa emlékezetből. „Az orvos levetkőztette a barátnőmet derékig, majd megvizsgálta a torkát” vagy „Kaptam egy gyógyszert egy ismerősömtől hasbajra, és mikor mentem a gyógyszertárba kikérni ezt a medicint, azt mondta az apotéka, hogy nincs is ilyen gyógyszer. Mondtam neki, hogy ne vicceljen, erre ő kibővítette a keresést, végül kiderült, hogy ez egy tehén (állat) gyógyszer, amit a tehenek azért kapnak, hogy több tejet adjanak” vagy „Cisztám volt a gerincemen, de a hülye műtőssegéd a hátamra fektetett és mikor a doki megérkezett csak ennyit mondott: Innen is kezdhetem, csak egy kicsit tovább tart és nehezebb lesz”

Ugyancsak az ausztrál-visszajön-hozzád-a-banán-alakú-kis-vacak-játék nevű műsorban taglalták az esetet, melyben egy amerikai fickó beperelt egy céget, mert a mikrohullámú sütőhöz adott használati utasításban nem szerepelt, hogy macskát nem lehet beletenni. A pert megnyerte. Hülye amerikaiak. No comment. Na, ezt próbálja meg nálunk valaki. Kettős lábbal rúgnák ki a bíróságról,d e nem, nem politizálok.

Na jó most hirtelen témát váltok, mert eszembe jutott valami. A mikro’val esett meg, hogy… Történt egyszer, hogy valaki a mikro szigetelés megvizsgálásának módját mesélte, miszerint be kell tenni egy mobiltelefont és elindítani a kütyüt. Anyu vállalta a kísérletet, de csak elindítás nélkül. Na betettem a mobilkészüléket. Ugye milyen rendes szülő – biztosan a z olvasó is ilyet szeretne. Na tehát, fogjuk a mobilt, bepasszoltuk a dobozba és rácsuktuk az ajtót, majd a saját telefonomba bepötyögtem a másik számát és vártam a csodát. Na rákkeltő-e nagyon a konyhai cuccos, vagy csak kicsit? Félelmetes és vicces egy csoda volt. Na akkor persze meglepődtem, most csak vicces. Na tartom a fülecskémhez a mobilt és hallgatózok bele, és közben anyummal tovább beszélgetek. A telefon kicsöng. Egyszer. Kétszer. Anyuval beszélgetek. A mikroban semmi zaj, semmi fény. Harmadszor is csörög. Na most lehetne örülni, hiszen ez azt jelenti, hogy jó a szigetelés és a kütyü csak kicsit és nem nagyon életveszélyes xD De nem. A harmadik csörgés után felvette a vonal másik végén valaki a telefont. Egy férfi. Egy férfihang szólt bele. –Halló? Na erre én meg jól megijedtem és sietve lenyomtam a piros – na jó újkorában piros – gombot. A mikrohullámú sütőt hívtam. És egy férfi vette fel. Hülye tyúk. Tárcsázni sem tudsz?! Álltam anyu arcát fürkészbe bamba arccal a konyhakövön és benyomtam a zöld gombot. Ez a gomb az újrahívás! Na tehát újrahívás. Pasi sehol. A mikroban viszont elkezdett villogni a másik kis bigyó. Az ajtó mögül tisztán hallottam Beethoven IX. szimfóniáját. Na erre varjatok gombot!

Én varrtam. A tudományos magyarázat valószínűleg az, hogy a telefonhálózat valamit bakizott és félrekapcsolt a cuccos. De mindenki gondoljon amit akar. Nekem nagy élmény volt, annak ellenére, hogy a sütő nem zár jól, és nagy a rákkeltő hatása. De ma már minek nem az? Egyen meg a kedves olvasó egy kekszet akár – na jó, kis költői túlzás, de majdnem igaz… Mikrora visszapillantva: Truth story Ez Barney-tól egy beszólás, mert hát Barney-t szeretjük. (How I met…)