Enquila

Ha visszafordulsz az úton, már nem járhatod be ugyanazt az utat, hiszen megváltoztattad. És a visszaúton a jobb a bal, a bal pedig a jobb oldal lesz.

Azt hiszem filozófia babérokra török. Orosz. – Na, mai napunk „legbetegebb poénja” címet viselő beszólása is megszületett. Ha már ennyire filozofikusan kezdtem, akár hányhatnánk is egy hátra szaltót (vagy a cigánykereket hányják?) és belekukkanthatnánk a bulvárba. Be lehetne vezetni a heti egy „bulvárvélemény b íme” rovatot. Próbáljuk ki! Kezeket fel! Nem kell tolongani. A kedves olvasó is leteheti a kezét. A gép előtt ülő, feltett kezű emberek furán mutatnak, bár talán még nem késő ásításnak és nyújtózkodásnak álcázni. Na, ez vagyok én: tovább taglalom, hogy tenni kéne valamit, jelen esetben azt, hogy el kéne kezdeni az írást, mint amennyit valójában is írok. Éljen! A mai világ amúgy is erről szól. A nemmondjukkianevét televízócsatorna nemmondjukkianevét műsorában is: „ Gerorge Clooneyval mélyinterjút készített a nemmondjukkianevét műsor külföldi tudósítója” <- Na ezt szorozzuk be ezerrel, mert ennyiszer harangozzák (egy magas férfi, de nem, nem célozgatok) be a fenomenális, lélekemelő jelenséget a nemmondjukkianevét műsorban. Majd 3 reklám és egy rakás pléjmét lány mellei után, saját magunk is megnézhetjük a „mély” interjút:

- Gerorge Clooney, szia, hogy vagy? Voltál már Magyarországon?

- Köszönöm jól vagyok és még nem voltam, de szeretnék eljutni, úgy hallottam a ti országotok csodás.

Lehet, hogy sántít a dolog, mert George Clooney már volt ebben a „csodálatos” országban, de helyettesítsünk be valaki mást a mesés Hollywoodi sztárokból és a többi az stimmel.

Hát igen, ilyen a magyar média, vagy úgy egyáltalán a média általában. Bár nem minden műsorban. Ott van például a fél hetes hírek, ahol a rövid beharangozást követően, miszerint Géza bácsi macskája felmászott a fára, megnézhetjük a több, mint 5 perces riportot, melyben még a szomszédos országba emigrált Mari nénit is megkérdezik az esetről, hogy ugyan mit gondol már arról, hogy Géza bácsi macskája felmászott a fára.

Ha már (Homár – na megint dolgozik a poéngyár) a hírekről van szó, én jobban szeretem a reggeli rádióműsorban ( na jó, nem fizetnek a reklámért, de legyen), az ausztrál-visszajön-hozzád-a-banán-alakú-kis-vacak-játék nevű műsorban felkapott, megdöbbentő, vagy vicces híreket. Jajj de nyakatekert lett a mondat. De ezt majd egy másik bejegyzésben folytatom, vagy ahogy kedvenc sorozataim végén szokott lenni : tú bí kontinjúd – Nem, nem, a  „How I met …” végén nincs ilyen.